„Nincs még kialakult keret” – írta kockás spirálfüzetének első lapjára Lódi László másodedző az 1987. július 9-i bejegyzéséhez. Ami egyébként így kezdődik: „8.00: Orvosi vizsgálat”.

Azzal együtt pedig, hogy 31 évvel ezelőtt még nem volt kialakult kerete a Szolnoki MÁV-MTE egycsoportos, húszcsapatos NB II-ben szereplő labdarúgócsapatának, rá egy esztendőre kisebb csodát vitt véghez. Egyszerre kettőt is. Ezt, a kerek három évtizeddel ezelőtti, kétrészes sikersztorit ünnepelték meg az egykori főszereplők.

Az 1987–’88-as szezont – Bánkuti László távozása után – Szatmári János vezető- és Lódi László pályaedzővel kezdte meg a „kialakulatlan kerettel” induló csapat a nyári alapozó időszakban. Hollóy Tamás klubedző és dr. Stiegler Károly szakosztályvezető e fiatalos trénerpárosnak szavazott bizalmat.

Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az elnyűhetetlen Bugyi Ferenc mellé Kolláth Bélát tették meg intézőnek, illetve a Siófokra távozó Tilinger József helyett Szabó Zoltánt gyúrónak, akkor elmondható, már a felsővezetők is kis túlzással „saját nevelésű”, de mindenképpen „háztáji” szakemberek irányítására bízták a csapatot.

Hogy aztán ők ugyancsak javarészt szolnoki vagy Szolnok megyei kötődésű játékosokkal töltsék fel az egyre bővülő keretet. Ami ekképp nézett ki: Gyémánt Attila, Ladányi Tibor, Hatvani Attila (kapusok), Kiss András, Ágh Gábor, Földi Sándor, Szilágyi Béla, Rózsavölgyi László, Molnár Lajos, Tóth József, Ujfalusi János, Major Sándor, Vadicska Miklós, Varga Iván, Varga János, Csábi József, Sugár Tibor, Katona Zoltán, Mészáros Géza, Kanyári Zoltán, Hegedűs Béla, László János, Szabó József, Tóth Tibor, Bontovics Ferenc (elnézést, ha valaki kimaradt – annak a Lódi-féle spirálfüzet az oka…).

A ’87-es év július 15. napján Rákóczifalván (2–5) kezdte meg menetelését a MÁV-MTE az MNK-ban. A következő év elején a csapat az NB I-es Pécs, majd a szintén első osztályú Szombathelyi Haladás búcsúztatásával bejutott az MNK legjobb négy együttese közé.

A döntőbe jutásért két mérkőzésen (1–2, 1–2) a kupát végül elhódító Békéscsaba véreztette el a 3. helyen végzett szolnokiakat.
Az NB II-es bajnokság első fordulójában pedig 1987. augusztus 9-én a Ganz MÁVAG-ot verte elsőként a Szolnok, hogy ezután hosszú-hosszú hetekig, hónapokig sok meccsen diadalmaskodjon, s sokáig vezesse is a tabellát. Aztán a rá következő évre lassacskán csúszott egyre lejjebb…

A bajnokságban a sorozatterheléstől egyre fáradó MÁV-MTE az utolsó öt mérkőzés előtt még a 2., NB I-be feljutó pozícióban állt, s a végére a 4. helyig „kopott el”. A hazai mérkőzések 4–6 ezres(!) nézőszámával kikövezett út közbeni diadalmenet a többre érdemes csapat csalódásával ért véget. Nem bennük csalódtak a szurkolók, mint inkább ők voltak csalódottak a lehetőségek elszalasztása miatt.

Keserédesen nosztalgiáztak

Nos, harminc év távlatából sem gyógyultak be a sebek, kiderült ez a jubileumi találkozó „Ha ez lett volna; Ha így történt volna” históriák felemlegetéseiből.

A MÁV(-MTE) azóta poklot és mennyet is megjárt, kiesett innen, feljutott oda, volt NB III-ban és NB I-ben is,most újra harmadrang lesz az osztályrészük.A harmincas találkozón a „nagy csapat” többsége megjelent, s keserédesen nosztalgiáztak a résztvevők. Még úgy is fájóak az emlékek, hogy az együttes tagjait egyenként is nagyon szerették és szeretik még ma is a szolnoki futball szimpatizánsai…