Máté György esperes plébános sok kérdést tett föl, amik egytől egyig mind valamilyen veszteségről fogalmazódtak: mi akkor a teendő, amikor jogtalanul elvesznek az embertől valami fontosat, valami pótolhatatlant? Bosszút kéne forralni? Trianonnal elmondhatatlanul sokat vesztettünk mi, magyarok, hiszen oda lett az ország kétharmada, a magyar népesség egyharmada határon túlra kényszerült, de igazságtalanságot egy másik igazságtalansággal nem lehet helyrebillenteni. Ez a szomorú nap azonban azzal, hogy soha nem adjuk föl, hogy mindig kitartunk magyarságunk mellett, így lett az összetartozás napja, a nemzeti összetartozásé, amikor a világ minden táján a magyarok egymásra gondolnak. Éppen ezért nem fogyhatunk el, kötelességünk a kapott örökséget továbbvinni, de ahhoz gyermekeknek kell születnie, többnek, mint eleddig – mondta az atya.

Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere a Tisza hajósok terénél összegyűlteket ugyancsak emlékeztette a végtelenül igazságtalan békediktátumra, a mi vesztesek közül leginkább Magyarországot csonkította és alázta meg. Egyik pillanatról a másikra a megcsonkított ország 1920. június 4-től ellenségekkel körülzárt kis országgá vált, jóllehet a háború előtt egy nagyhatalom részeként volt Európa példája és amely országokba jelentős magyar népességet kényszerített a politika.

Mára ezek az egykori ellenségek egy közös szervezetben, az Európai Unióban igyekeznek a térség számára a legjobb fejlődési utat megtalálni. Nem lehet más célunk, mint békét kötni a múlttal – fogalmazott Szalay Ferenc. Az Unió nagy döntés előtt áll, ami erőt adhat, de ha rossz utat választanak a nemzetek, akkor a migráció miatt kultúránk és létünk alapjait, a keresztény hitet és rendet ítélhetik halálra, ez pedig nem következhet be.