– A fent látható csodálatos festmények az óbudai zsinagóga munkáival vetekedtek egykor. De hogy mit ábrázolnak? Nem tudni. Alig lehet felismerni néhányat a mennyezet megkopott formáiból… – vezetett be az épületbe Markó Ferenc.

A város helytörténésze azt is elmondta, a napokban neves kutatók érkeztek Abonyba, hogy felmérjék az évszázados vallási emléket.

– Tudomásom szerint korábban nem volt hasonló kutatás a helyszínen. Nemrégiben azonban a Jeruzsálemi Héber Egyetem munkatársai látogattak el ide – tekintett az épületre.

Jövetelük okáról dr. Vladimir Levin számolt be honlapunknak. A kutatócsoport tagja közölte, egy tanulmányút során jutottak el a helyi zsidó emlékhez is.

– Magyarországi expedíciónk fontos célja, hogy információkat gyűjtsünk azokról a zsinagógákról, melyek az 1848-as forradalom előtt épültek – avatott be.

Kutatóútjukon eddig kétezer-ötszáz kilométert tettek meg, s e közben ötvennégy zsinagóga állapotát mérték fel.

– Művészeti központunk a zsidó kulturális örökséget térképezi fel világszerte. A központ 1979-től napjainkig 41 országban dolgozott azon, hogy dokumentálja a régi és a modern művészethez kötődő zsidó emlékeket, kéziratokat – magyarázta a szakember.

Ennek érdekében egy különleges adattárat is létrehoztak a világhálón.

– Fő programunk a legnagyobb zsidó „virtuális múzeum” fejlesztése. Ez mostanra mintegy negyedmillió fotót tartalmaz, hogy a nagyközönség is megismerhesse azokat – mondta el.

S valóban, az internetes galériában egy rövid ismertető erejéig már az abonyi zsinagóga is helyet kapott.Érdeklődésünkre, miszerint mekkora értéket képvisel az épület, a kutató úgy fogalmazott:

– Máig az ország legjelentősebb zsinagógái közt tartjuk számon. A festett mennyezete, melyet vélhetően az 1875-ös felújításkor alakítottak ki, egyike Magyarország legkülönlegesebbjeinek – emelte ki.

– Vannak itt még ma is rejtélyes dolgok! Hogy ezt az oldalsó termet annak idején mire használták, az máig nagy kérdés – veszi át a szót Markó Ferenc. Szerinte ugyanis bőven van még mit kutatni az 1825-ben épült emléken.

– A múlt rendszer idején magtárként használták az épületet. Ameddig a termény szintje ért, addig festették be mésszel a falakat – mutatta meg a szinteket.

– Méghozzá valamikor a nyolcvanas években. Oldalt pedig még ma is látszanak a számok, kinek hány zsák jusson a terményekből… – taglalta.