– Mertem nagyot álmodni. Nyakamba vettem a világot, és egyenesen Ausztráliáig utaztam a főiskola után. Tetszett a szabad élet, a szörfös világ.

– Később a Kanári-szigetekre költöztem át, itt élek immáron negyedik éve – meséli az óceán parti otthonában üldögélve Szomolányi Szandra, vagy ahogy mindenki ismeri: Dézi.

Nem, nem a cikk íróját küldték ki (sajnos) helyszíni riportot készíteni. Az internet segítségével beszélgetünk egymással. Ő a napfény országában, én pedig… hát, most éppen esik, és 20 fok van Szolnokon.

– Szolnok… szeretem! – sóhajt fel Dézi.

– Ott él a családom, a rokonaim, a barátaim, és ott varrja a nagynéném háromfős csapatával a bikinijeinket – sorolja a kapcsolódási pontokat a fiatal lány, hozzáfűzve, szolnoki a barátnője és egyben üzlettársa, Tóth Móni is.

Akit azonban most hiába is hívnék, annyi a dolga az új fürdőruha-kollekcióval. De ő mindent elmesél helyette is…

Hamarosan megtudom, a barátnők a világ számos országában jártak, rendszeresen úsznak, búvárkodnak. Saját szemükkel tapasztalták, mennyi szemetet nyelt el az óceán, hogy akörnyezetszennyezés milyen méreteket öltött.

– Tenni akartunk valamit, amivel csökkenthetnénk a hulladékmennyiséget. Találtunk egy céget, melynél önkéntes búvárok az óceán mélyéről hozzák fel az eldobált halászhálókat, melyekből egy másik vállalkozás fürdőruha-alapanyagot készít.

– Tudtuk: ez lesz a mi utunk, bikiniket fogunk tervezni és varrni ebből a különleges anyagból! – meséli Dézi.