– A családban mindenki sportolt, ez a tevékenység számunkra állandóan fontos célkitűzés volt. Én magamúszóként kezdtem,majd válogatott vízilabdásként folytattam, Loránd pedig a kajak-kenu sportágban volt válogatott, s már felnőttként kezdtünk el sárkányhajózni.

– Gyermekeink is úszással indítottak, később a dzsúdó következett. Norbert fiunk például magyar válogatott dzsúdós volt. Végül azonban fiaink is belekóstoltak a sárkányhajózásba – avatott be családja történetébe Erzsébet, aki férjével együtt szandaszőlősi otthonukban mesélt mindennapjaikról.

Mint mondták, életük akár „egy folyamatosan frissülő program”, amelyben egy különleges sport is évek óta helyet kap.

–Több mint tíz éve szervezünk sárkányhajós programokat az ország különböző vizein – vágott közbe Loránd, aki örül annak, az általuk szervezett programokkal számos embernek okoztak már örömet.

Úgy tűnik, az évek alatt mit sem kopott a házaspár lendülete.

– Zsike és én Prágában masters Európa-bajnok sárkányhajósok lettünk, az Egyesült Államok-beli Tampában pedig világbajnoki címnek örülhettünk – mosolyodott el a férj, s megjegyezte, szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen a sport révén számos varázslatos helyre juthattak el együtt.