Az, hogy az első üzemképes szolnoki vitorlázó repülőgépet, az Imrét Kubik János, a tűzoltóság asztalosa többedmagával 1935-ben építette a Városháza udvarán.

A mai, bonyolult gépcsodákhoz szokott ember számára kissé meglepő közlés ezzel arról is tudósít bennünket, hogy mekkora lelkesedés és elszántság mozgathatta a szolnoki repülést megteremtő elődeinket.

Még akkor is tiszteletreméltó dolog, ha egy ilyen, a repüléstől kissé távol álló mesterség művelőjét is magával ragadta szárnyalás gondolata, amennyiben tudjuk, hogy a korai gépeket többek között fából, az asztalosipar nyersanyagából alkották.

Magó Károly közlése szerint Kubik Jánost, mielőtt munkájába belefogott, Puskás Ede, a repülésnek elkötelezett tűzoltóparancsnok küldte Budaörsre tanulni.

Kósa Károly helytörténész hívta fel a figyelmet néhai Tiszai Lajos kollégánk Gyurkicza András egykori sportrepülővel készült interjújára, amiből kiderült, hogy Kubik nem mástól, mint a későbbi világhírű repülőgép-tervezőtől, Rubik Ernőtől sajátította el a repülőgép-építést.

Emellett képet alkothatunk az akkori repülőalkotmányok kinézetéről is. „…Néhány hónap múlva már megrendelhettük – a pénzt összeadtuk – a szükséges anyagokat Bakai Gyula fatelep-tulajdonosnál. Kubik János irányításával nemsokára hozzáfogtunk – a városháza udvarán – két Zögling-gép, az Imre és a Miklós épí­téséhez.

A Zögling a mairepülőgépfogalmának ugyan aligha felel meg, nem kell különösebb rosszindulat ahhoz, csupán némi irónia, hogy eképpen írjuk le a jámbor égi csodabogarat: egy 6 és fél méter hosszú, megfelelően kialakított palló, amire különböző erősítő „lécekkel” ráépítették a közel tízméteres szárnyat, a hátsó részére pedig a vezérsíkot, egyszerű nevén a gép „farkát”. Csúnya volt az ártatlan, igazi légi lélekvesztő, de repült. Igaz „komótosan”, 55-60 kilométeres sebességgel…

A pilóta a szárnyat tartó oszlophoz és a „pallóhoz” kötözve ült a „gépben”, a botkormánnyal és a lábkormánnyal irányította a fa- és vászonépítésű „madarat”. A leírás szerint igazi lélekvesztő lehetett ez az alkotmány.

A jelek szerint ez mégsem szegte kedvét vállalkozó szellemű lovasainak, bár nem sokkal később egy tragédia, Lovas István halálos repülőbalesete is beárnyékolta a szolnoki repülés történetét.

Az ő sajnálatos történetéről már korábban megemlékeztünk a múltidézőben. Az Imre, az első szolnoki építésű repülőgép a korabeli sajtó Magó Károly által idézett tudósítása szerint 1935. július 20-án, délután emelkedett fel Lovas Istvánnal a földről, és körülbelül száz méter magasságban egy percig tartózkodott a levegőben.