– Összesen 1200 négyzetméter az a terület, amit kutatunk. Aszolnoki várbelterülete mintegy 60 ezer négyzetméter, tehát ennek valamivel több mint egyhatvanad részét tárjuk fel – foglalta össze a régész.

– A 16–17. századi palánkerősségről alig volt adatunk. Tudtuk, hogy itt állt, de eddig még senki nem végzett itt komolyabb feltárást, így korábban többnyire csak írott források alapján tudtunk vele foglalkozni.

Kevés adat állt rendelkezésünkre, nem tudtuk, milyen épületek álltak itt, hogyan éltek itt akkoriban.

Emiatt Szolnok nem került be a szakma vérkeringésébe, mi több, szakmai körökben sem tartották jelentősnek a 16–17. századi szolnoki erődítményt – emelte ki a
régész.

– Fontos megemlíteni, a legutóbbi időkig úgy tartották számon, hogy a komáromi vár a legkorábban épült olasz rendszerű hazai vár, az újabb kutatásaink alapján pedig kiderült, hogy valójában Szolnok az.

– Az olasz rendszer a 15. század végétől kezdett kialakulni: az ostromtüzérség megnövekedett erejét ellensúlyozandó, az itáliai várépítészek újfajta várépítészeti eljárást fejlesztettek ki, mely képes volt a hatékony ellenállásra.

– Az 1550–1552-ben létesített szolnoki várnak is voltak például füles bástyái, és elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy erősebb vár volt az egrinél. 1552. augusztus végén és szeptember elején az oszmán ostromban sem amiatt esett el, mert gyenge volt, hanem elsősorban mert a védők között betegség ütötte fel a fejét, így 1400 katonából csak 600 volt hadra fogható, ennyi ember pedig egy ilyen nagy méretű vár védelmére kevés.Már csak a forráshiány miatt is nagy jelentőségű felfedezés, hogy sikerült egy 16. század közepéről való, nagy méretű, 25 méterszer 9,6 méteres alapterületű kőépületet találni.

Ez az egykori kaszárnya, melyet a foglalás után törökök is használatba vettek, egy alagsorból és egy felszín fölé emelkedő szintből állt, a feltárt falak pedig helyenként három méternél is magasabban megmaradtak. Itáliai építőmesterek irányításával készítették a 80 centis falakat, a külső és belső falsík kváderkő sora közé tört követ raktak.

Az igényes munka már önmagában cáfolja a korábbi álláspontot, hogy Szolnok hevenyészett vár lett volna. Megtalálták az épület kapuzatát is, a habarcsban a küszöb lenyomatával.

Az épületet sánccal vették körül, hogy védjék az ágyúgolyóktól, amiből szintén találtak már jó néhány példányt. A ház utolsó lakói törökök voltak. A 16. század végén, a 15 éves háború időszakában az épület tetőszerkezete leégett és bezuhant a járórészre, ahol szintén minden porig égett, olyan hőfokon, hogy még a falakon is látszott a vastag koromréteg nyoma.

Egy török ágyú is előkerült innen a feltárás során, aminek restaurálását már meg is kezdték, és azért is jelentős lelet, mert ilyen még nincs a múzeum birtokában.

Nemrég egy másik izgalmas építményre is rábukkantak: egy 17. századi, téglaborítású padlóval ellátott lakóépületre, patics fallal, kályhával. Koráról az előkerült 1651-es pénz árulkodik.Ez az épület is leégett annak idején. Rábukkantak latrinára is, melyből többek között kínai porceláncsésze, izniki fajansz látott napvilágot, melyek a kor távolsági kereskedelméről árulkodnak. Egy másik gödörből egy arab feliratos kerámiatöredék is előkerült. Találtak turbános sírköveket is, hiszen Szolnokon temetkeztek is a muszlimok.

Mindezek mellett számos használati tárgy került elő a földből, de tártak fel török pincét, kutakat, és egy olyan kőfaragványt is, ami a 12–13. század fordulójára keltezhető, ez utóbbi nemcsak Szolnok, de a megye legkorábbi kőfaragványa is egyben. A Rákóczi-korból való ágyúgolyók száma pedig már 100 körülire tehető…
Szeptember végéig tart a nagy munka, mindent rétegenként tárnak fel.– Úgy érzem, ez az ásatás mérföldkő Szolnok múltjának kutatásában – vélekedett Kertész Róbert.

– Már csak azért is, mert Szolnokon eddig a 18. századi épületek, a templomok voltak a legkorábbiak, most pedig a megyeszékhely két évszázaddal korábbi épített örökségét is megismerhetjük. Az elkövetkezendő 10–15 évben az itt talált anyagokat fogjuk rendszerezni, feldolgozni, ami nem kis munkát jelent.

Műemlékké alakítanák

Kertész Róbert elmondta, a feltárt kaszárnyaépületet szeretnék műemlékké nyilvánítani, amit a városvezetés is támogat. Csütörtökön érkezik Koppány András épületrégész, aki szintén készít a feltárásról dokumentációt, ezzel elindul az egyébként hosszan tartó folyamat.

Az egykori vár épülete mindenképpen érdemes arra, hogy elvégezzék a műemléki helyreállítását és bemutathatóvá váljon. Az elképzelések szerint az erre a területre tervezett művésztelepi épület pinceszintjében reprezentálná Szolnok építészeti jelentőségét, és őrizné a látogatók számára a múlt emlékeit, az itt talált leletekből összeállított kiállítással együtt.

Pókász Endre, a szolnoki polgármesteri hivatal sajtószóvivője is megerősítette, a város is szeretné, hogy a talált leletekből minél többet megőrizzenek. A hogyan és miként részletein azonban még dolgoznak, hiszen mindez külön anyagi forrásokat igényel.