A genderelméletek folyamatos vita tárgyát képezik nemcsak a laikusok, hanem szakemberek körében is. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológust és párterapeutát az Erdélyi Naplószólaltatta mega témában.

A népszerű szakember a portálnak elmondta: az 1900-as évek elején elindult feminista mozgalmak elsődleges célja még az volt, hogy a nők egyenjogúsága a választójogban jusson kifejezésre. E mozgalmak erősödése később a férfi-nő viszony hagyományos, patriarchális családszerkezetének lazulását és változását hozta magával. A nők részéről egyre kiterjedtebbé vált az a követelés, hogy az élet minden területén létrejöjjön a férfi és a nő közötti egyenlőség. A szocialista országokban ez a nők kényszerű munkavállalásában jutott kifejezésre, míg Nyugat-Európában beindult egy igen aktív harc a nők egyenjogúságáért. E kétféle mozgalom az 1989-es rendszerváltások után találkozott, amikor az ENSZ Nők az Egyenlőségért Világkongresszusán, Pekingben 1995-ben elindult az úgynevezett gendermozgalom, ami kisiklatta és nem kívánatos irányba terelte az egyenjogúságért folytatott harcot.

Dr. Bagdy Emőke szerint azért volt kulcsfontosságú pillanat a pekingi kongresszus, mert

itt mondták ki azt, hogy a biológiai nemiség feletti férfi-női szerepkülönbségeket fel kell számolni.

„Először hangzik el, hogy a biológiai nemiség is legyen szabad döntés tárgya, ami lényegében az emberi nemek elmosása, eltüntetése, a nemi jellegek figyelmen kívül hagyása. Ez olyan kitágítása és túlértelmezése az esélyegyenlőség fogalmának, ami megítélésem szerint túllép az ember hatáskörén, tehát bele akar szólni az evolúció törvényeibe. De arról a világnézetről is megfeledkezik, amely kimondja: isteni törvény, hogy legyen férfi és nő, szaporodjatok, sokasodjatok, és népesítsétek be a Földet.

A nemi szerepkülönbségek kiküszöbölése azért is abszurd, mert mindannyian kromoszómáinkon keresztül, genetikailag kaptuk meg az életünk kibontakozásához szóló küldetésünket. Ezt nem lehet felcserélni valamiféle önkényes emberi döntéssel”

– fejtette ki a szakember.

A gendermozgalmak természetellenes önkényességéről a pszichológus azt is elmondta: „Az élettörvény evolúciós és pszichológiai szempontból is kétségbevonhatatlan tény. A hím és a nőstény különbözik egymástól biológiájában, idegrendszerében, készségeiben, agyműködésében.

Ezeket az alapvető különbségeket azok a kromoszómák határozzák meg, amelyeket magunkkal hozunk. A genderelmélet ezeket a tényeket tagadja.

Ad absurdum, hiába akar egy férfi más nemi sorsot, ha az alapvető biológiai és rendeltetésileg meghatározott képessége szerint nem arra született, hogy gyereket hordjon ki. A nő hiába akar nemzeni, mert ez nem adatik meg neki.”

Szó esett a házasság fogalmának tágításáról, tudatos „felhigításáról” is. Dr. Bagdy Emőke rámutatott, hogy „a nemi különbözőségekhez kötött életfunkciókat elkezdik önkényesen megváltoztatni, és a történelmileg, társadalmilag és jogilag szentesített házasság és család fogalmát föllazítják. Magyarán: eldöntik, hogy ki férhet bele a házasságba. Ilyen formán jutottak el számos európai országban is a többnejűség felvetéséhez, ami összefüggésben áll a bevándorlással, tudniillik a muszlimoknál engedélyezett a többnejűség. A jelenleg érvényes törvénykezést azzal cselezték ki, hogy egy házasságot szentesítenek a keresztény törvények alapján, a többi feleséget pedig egyedülálló nőként kötik be a rendszerbe, és a családjogi törvény értelmében támogatják őket. Még néhányat alszunk rá, és eljutunk oda, hogy valamiféle társadalmi konszenzus alapján megváltoztatják a házasság intézményét szabályozó törvényeket.”

A szakember így folytatta: „Szlovénia már legalizálta a melegházasságot, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága szintén szentesítette, de Európa-szerte olyan nagy a nyomás a nemi különbségek bagatellizálására, hogy ennek komoly következményei lesznek.

Svédországban a nemi nevelés már az új szemlélet és gyakorlat szellemében változik. Kérdés, hogy ezek után minek tekintjük a házasságot.

Nagyon súlyos dolgok történnek attól kezdve, hogy kimondjuk: bárki beléphet a házasság szentségébe. Nem attól apa és anya valaki, ha annak nevezik, hanem az olyan szerepmegosztásokról, amik nem ruházhatók át. A férfi-nő viszonylatában a jog feladata, hogy a mély érzelmi alapon létrejövő életközösség alapján alkosson törvényt. Ha mi a jog kompetenciájának a lesilányításával az irányított közvélemény-kutatás, illetve népszavazás kérdésévé tesszük azt, ami törvényileg és történelmileg szentesített, akkor hamarosan eljutunk a pszichiátriában tárgyalt fogalmak határainak a tágításához: az elmegyógyászatban ezzel a fogalommal határozzák meg a téveszméket.”

Az egyén, és rajta keresztül a társadalom befolyásolhatóságának okát, az önazonosság és a természetes értékrend védelmének hiányát a szakpszichológus a hitét vesztett, hitét hagyott nyugati életfelfogással magyarázza.

„Az Isten nélküli univerzum, amiből a legfelsőbb szabályozót kikapcsolták és emberrel, pénzzel, hatalommal helyettesítették, eltorzítja világunkat.